Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú idézetek:(



Ha majd eszedbejut,hogy engem szerettél,

Fájni fog,hogy más kedvéért mást szerettél.

Nem vigasztal meg sohasem más csókja.

Mindig ott cseng a fülemben ez a szomorú nóta:

,,Úgysem tudsz mással boldog lenni soha!"

 

 

 

 Szomorú, ha a szív megalkuvást
keres; szeretni szomorú felényi
szeretetért, vagy annyiért se, mást.
Szomorú lesz még húsz évet leélni.

És szomorú a lassú rombolást
önmagunkban beletörődve nézni,
a sejtjeinkbe szívódott tudást
viselni, s testet, elmét nem cserélni.

 

 

 

 

 

Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk.

 

 

 

 

Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé.

 

 


Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem

nézett ez enyémbe.

 

 


Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy aztán örökre elváljunk.

 

 

 

 

Tudom, hogy fáj, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, hogy egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál...

 

 

Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy - most meg kevés...

 

 

 

A szíved megszakad, de te csak csukott szemekkel tűröd, mert túl fájdalmas ahhoz, hogy tudomást vegyél róla...

 

 

Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod, amit akartál, de nem azt, amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?

 

 

Az értelmetlen gyűlöleted szálkái pedig továbbra is belém fúródtak, bárhová is próbálok elszaladni előlük. Bármilyen gyorsan is szedem a lábam, egy helyben szaladok. Nem tudok elrejtőzni előle, hiába fetrengek nyakig a mocsokban. Ez csak a Te játszmád, és Te bevetsz minden fortélyt, hogy lásd, milyen mélyre taszíthatsz. Innen már nem lehet mélyebbre süllyedni. Az életemmel játszol.

 

 

 

Semmi sem fájdalmasabb annál, amikor rájössz, hogy Ő számodra mindent jelent, de te semmit sem jelentesz neki.

 
 

 




Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 95428
Hónap: 780
Nap: 47